TÚRTEREBES TÖRTÉNETE

Az Alföld utolsó menedéke az Avas hegység kapuja. Túrterebes község a Túr folyó mentén, pontosabban a Szatmári-sikság és az Avas hegység találkozási övezetében terül el, 133 m tengerszint magasságban. Területe 54 km2 és három településbôl áll: Túrterebes, Túrterebesi Szôlôhegy és Kisterebes (Draguseni). Közigazgatásilag Szatmár megyéhez tartozik, mintegy 25 km távolságra a megyeszékhelytôl, Szatmárnémetitôl. Régészeti ásatások tanusága szerint az országnak ez a vidéke régóta lakott terület volt. A Szamos, majd a Túr völgyének növény és állatvilága az általanyújtott védelem vonzotta a külömbözô népcsoportokat. Ezt igazolják a Túrterebes határában talált páleolitikumbeli leletek is.1967-ben a Pusztahegyen talált lelet az ún. Grovetlián Kultúra elsô szakaszához tartozik. A szakemberek szerint a talált ezüst pénzérmék a Krisztus születése elôtti III-II századból valók. Az ezt követô 14 szazadból semmilyen bizonyíték nincs, ami a település létezését mutatná.

A honfoglalás korában a Túrterebesre érkezô elsô magyar letelepülôk az ôsszlávoknak a “terebesét” azaz “irtás”-át foglalhatták el lakhelyül a Túr folyó mellett. Innen van a település nevének szláv eredete:”terebity”=”írtás”. Ezt a vidéket királyaink – mint gazdátlan vidéket – vadászterületként a saját birtokukba vették. Latinul “Terestae sanctorum regum” ez szerepel az új Túrterebes címerben is. Magyarul “Szent Királyok területe”. Elsô adatunk a településre vonatkozóan 1216-ból való. A Váradi Regestrumban említést tesznek Túrterebesrôl, egy boszorkányság vádjával sújtott emberpár perével kapcsolatban. Tatárjárás következtében Túrterebes lakatlan településsé változik. 1250-ben IV. Béla király egy Erne nevűu lovászmesternek adományozta, mint lakatlan földet. 1315-ben Jánky Tamás beregi, késôbb ugocsai fôispán fia, Dénes kapta adományba. Akkoriban a birtokba vevôknek munkaerôrôl kellett gondoskodniuk, így jelentôs jobbágy betelepítése indul a szomszédos Bereg és Szatmár megyébôl. 1397-ben már a máramarosi, ugocsai és szatmár vidéken hatalmas birtoktesteket szerzô Drág vajdáék kapnak új adományt. 1399-ben Luxemburgi Zsigmond király megvonta Drág és Balk vajdáktól a terebesi birtokot és Perényi Péternek adományozta bizonyos szántóföldekkel együtt. Az 1526-os mohácsi vész után az egységes magyar állam felbomlik. Perényi Péter (1502-1548 elôbb koronaôr, majd erdélyi vajda, végül kancellár) vajda a magyarokat és a székegyeket is az ellentáborba vitte. A XVI. Század masodik felében a magyar eredetű települések lakossága – s ilyen volt Túrterebes is – a földesurát követve a református vallás híveivé váltak. Ebben az idôszakban épülhetett a “kastély” földszinti része. Valaha várszerű építmény volt, amegy a település legmagasabb pontján feküdt. A Túr vizét a védôfalakon kivül körbevezették, majd a vizet visszavezették a folyó régi medrébe. A helybéliek sokat beszéltek a kastély pincéjébôl kiinduló alagútról, amely vészkijárat lehetett és valahol a “kisasszonyfûrdõ” nevű Túr-kanyarban ért véget. A település 1550-ben már 4 országos vásár tartására kapott engedélyt.

A Perényiek Túrterebesen papot tartottak és templomot épitettek. 1580-1657 között a falu erôteljes fejlôdése megakadt és csaknem két évszázadon át nagy puszulások és megpróbáltatások érik Túrterebest. A 18. század elejére Magyarország és vidékünk lakossága alaposan megcsappant. Ennek számos oka volt: a 150 évig tartó török uralom, a Rákóczi-féle szabadságharc veszteségei, az 1717. évi tatárjárás, az évenként jelentkező árvizek, a gyógyíthatatlan betegségek és a nagyfokú gyermekhalandóság. A veszteségeket pótolni kellett. Munkaerőről kellett gondoskodni. De a munkaerőn kívül volt egy másik szempont is: a vallás. Az ellenreformáció korában nem kellett jobbágyul sem az ortodox – rutén vagy román, sem a csekély számú kálvinista magyar, hanem csakis aki katolikus. Ettől a meggyőződéstől vezérelve telepített be katolikus svábokat Károlyi Sándor. Az ő példájára telepítette Túrterebesre a svábokat Perényi Károly báró is. A sváb betelepítést követően Túrterebes fejlődésnek indult, amely mindaddig tartott, amíg Erdély megoldatlan gondjai el nem mélyültek. 1813-ban súlyos éhinség tört ki Erdélyben, melynek hatása még hosszú éveken át érzôdött. 1848-ban Európában végigszáguldott a forradalom tavasza. Erdélyben is csatlakoznak a forradalom szelleméhez és meghirdetik a jobbágyfelszabaditást.

Túrterebesi Historia Domus, Kis Kálmán iskolaigazgató és Elek Imre földrajztanár nyomán